Ősi jóslat
By: Kowi 121

6 fejezet : Külön válás

-Engedjenek el!!!-ordibálta Kagome.
-Ccc. Ne olyan hevesen! Itt mi parancsolunk!
-Kapitány! A fogoly, nagyon értékes! Egy ujjal se merjenek
hozzáérni.
-Érettük, felség! Nem baj. Ha a király megun téged, akkor
úgyis az egyik cellámban fogsz kikötmi.-Kagomét egy cellába
rakták. Ott még volt több fiatal lány.
-Megszökik! Fogjátok el!
-Megint próbálkozik! -hallották a kiabálást.
-Már nem is tudom hányatszorra próbált megszökni.-montnta az
egyik lány.
-Ki?-kérdezte Kagome.
-Saron. De te vagy az új lány. Igaz?
-Igen, sajnos. A nevem Kagome.
-Az enyém Aguri.
-Na ha még egyszer megpróbálsz innen is megszökni, akkor
mész a király elé!
-Nem félek a kis nyanavatt királyotoktól! Én a vizek
királynője vagyok!
-Lehet az, de itt nem ér semmit.-és belökték abba a cellába,
ahol Kagome is volt.
-Ti csak csicskások vagytok! Egy mihaszna
semmirekellők!-ordította. Az egyik katona odament és hasba
rúgta. Saron nem kiáltott fel a fájdalmában. A katona megint
és megint hasba rúgta. Senki sem mert segíteni neki.
-Elég!!!-ordította Kagome és a lány felé ment.
-Túl nagy a szád fogoly!
-Ne feled a király parancsát!
-Sajnos emlékszem rá.
Ha még egyszer megpróbálsz megszökni, akkor mész a király
elé! Te meg vigyázz a szádra!-és kiment a cellából.
-Jól vagy?
-Igen és köszönöm. Ők túlságosan meg vannak félemlítve azért
nem segítettek, de te új vagy itt. Mi a neved?
-Kagome.
-Az enyém Saron. Én vagyok itt a legrégebbi rab. Sokszor
megpróbáltam megszökni de mindig elkaptak. De az előző
cellámat mindig tönkre tettem így újba rabtag. A
kedvességedért had agyam oda-e nyakláncott.-és levette a
nyakából és az övébe rakta.
-Ezt nem fogathatom el.
-Ez a varázslatok királyának a védő nyaklánca volt, azért
szeretném neked adni, mert a te szemedben is olyan tűz, mint
az övében.
-Honnan tudod?
-Apám mesélte még kicsi koromban.-megjelent négy katona.
Kirángatták Kagomét a cellából és a trónterembe vitték. Ott
leültették egy székre.
-Nem tévedtem.
-Engedjen el! Nem tarthat fogva!
-De igen4 most, hogy tudom mi áll a jóslatban. Nálam van a
tekercs és a lány. Most, már amit szeretnék be fog teljesülni.
-Mi lenne az?
-A világ elpusztulása. Mert akkor tudok belőle építeni egy
világot, ami csak az enyém senki másé!
-Sosem fog ez megtörténi.
-Még mindig ilyen erősen kötődsz ahhoz a szánalmas
fékszerzethez? Nem való egy ilyen gyögyszemnek! Jobbat
érdemelsz! Rufos. Tedd azt amit megbeszéltünk!
-Igenis uram!-és a király kiment a teremből.
*
Inujék már három napja keretek de semmit sem találtak. De a
negyedig napon többre akadtak, mint hitték. Nagy csatát
vívtak a sárkány katonák ellen.
-Inuyasha vigyáz! Hátulról!-kiáltotta Mosu. Sikersesen
győzedelmeskedtek és egynéhányuk elmenekülni készültek.
-Ne olyan gyorsan!-mondta Inu és utánuk kezdett futni. A
többiek nem tudtak utána menni, mivel Kirara megsérült és
mindegyikük ki volt fáradva.
-Inuyasha! Ne menj, ez csapda!-kabált mindhiába Mosu.
„-Nem hagyom, hogy elmeneküljetek! Ha kell, akkor egyedül
mentem meg Kagomét.”
*
Folytatjuk !!!