Ősi jóslat 2
By: Kowi 121

2 fejezet : Újra otthon

„-Minden napom ugyanolyan. Reggel felkelek és elindulok.
Járom a világot és keresem a helyemet. De nem találom. Este
meg elalszom alkalmi táboromban. Jobb volt míg éltetek anya
és apa! Hiányoztok!”
**

-Megtaláltátok már?
-Még nem nagyuram. De mindenütt keressük.
-Találjátok meg!!! –ordította.
„-Naraku nagyon meg akarja találni az a gyereket. De miért
veszélyezteti a terveit?”
**

-Nagyuram! Merre megyünk tovább?
-Nem fogom az orrdra kötni! –mondta hűvösen.
„-Hova a fenébe tűnt el az a gyerek? Miért? Miért pont én???
Egyszer úgyis rájövök. Mi?! Na végre!”
**

-Shippou! Minden rendben? Mostanában olyan szomorú vagy!
-Ne csodálkozz ezen. Volt egyszer egy nap, amit a falu sosem
fog elfelejteni.
-Miért?
-Akkor halt meg a 4 bátor harcos. Ki küzdöttek a gonosz
ellen és kereste a szent ékkövet.
-Értelek.
„-Lassan 7 év telt el, hogy meghaltatok. Sango, Miroku,
Inuyasha és Kagome. A falu az óta az én felügyeletem alatt
van és az új papnő, segít ebben. Ő Michyo. Megtanultam
harcolni, míg régebben elbújtam, most már én is az életemet
kockáztatott minden egyes alkalomkor. Kiraráról nem tudok
semmit, ugyanúgy ahogy Hanahról sem. A Tessaigát és az
ékkövet én őrzöm, míg vissza nem jön. Tudom, hogy él, mert a
démonok szüntelenül keresik.”
**

-Hagyatok békén! -futott Hanah a démonok elöl.
-Ne fuss el kislány! -Hanah megfordult.
-Ne merészelj gyenge kislánynak nevezni! –és egy tűzgolyót
lőtt ki. A támadói porrá lettek. Akkor volt az ereje, hogy a
közeli erdő egy része is hamuvá lett. –Hoppá! Erő mi bennem
lakozik! Adj át végtelen hatalmadból! Életnek értelme,
természetnek Atyja. Hozd el a megújulást és teremtsd újra.
–és a porrá égett fák ujranödtek. –Na, itt végeztem. Indulás
tovább. Gyere Kirara! –és megjelent a nagy Kirara. Hanah
felszállt a hátára és elindultak.
„-Végre Megvagy!”
**

„-Miért van olyan érzésem, hogy figyelnek?” –Kirara! Az
égbe! –felszálltak az égbe.
„-Cseles nem mondom! Kifinomult az érzékei és bízik benne.
Nincs kedvem még egy napot a keresésére tölteni! Szóval mást
nem tehetek utána...”
**

„-Még mindig követ valaki. Tudom. Mi ez?” -BUMMM!!! Hanah
leesett Kiraráról a robbanás miatt és a föld felé kezdett el
zuhanni. Hanah nem kiabált, mint, mások zuhanás közben. –Erő
mi bennem lakozik! Adj át végtelen hatalmadból! Égi levegő,
állíts meg engem! –és szépen gyengéden ért földet. Nem
sokkal később melléje Kirara.
-Végre meg vagy te átkozott kölyök!
-Már megint! Nem hagynátok békén? Miért akartok mindenáron
megölni?
-Az nem rád tartozik!
-Még egy démon.
-Ne legyen akkora a szád kölyök!
-Nem vagyok kölyök! Banya!
-Hogy merészeled te kölyök! Penge tánc! -kiáltotta Kagura.
Hanaht nem találta el. Minden penge elől „elúszott”, úgy
ment el. „-Ki ez a lány pontosan? Túlságosan nagy az ereje
egy egyszerű Hanyou létére. Ki ez???
**

„-Na apám, nem tévedtél!”
**

-Most én jövök! –a két kezét összetette és erősen
koncentrált. –Szél Csapás! -kiáltotta és fehér csapások
szálltak a démonok és Kagura felé. A démonok elrepültek,
mintha tollból lettek volna. Kagura meg mintha meg szem
érezte volna.
„-Ki ez? Túl nagy az ereje. Uralkodik a szél felett. De csak
én uralhatom!!! Csak én!!! –Pengetánc!
-Jég Pajzs!
„-Még a jeget is úralja. Ki ez a lány???”
-Figyelmeztetlek! Vagy most elmész, vagy nagyon megbánod!
-Hahahaha! Egy kölyöknek nem engedelmeskedek!
-TE akartad! -mondta Hanah határozottan. –Mágus ki bennem
lakozik! Gyere és segíts nekem! Álomvilág szép világ Csap le
hát! -a csapás Kagura felé szált, eltalálta és egy
szempillantás alatt megjelent a hatása. Egy seb keletkezett
a jobb karján.
„-MI?! Eddig még nem kaptam nyílt sebet senkitől. Ki Ő? Ki
Ő???” –elővett egy tollat és elszállt.
„-Na, egy ideig békén hagynak. De nem értem miért üldöznek!”
-Szép volt.
-Ki vagy? -fordult a hang felé. –Te is egy támadó vagy?
-Nem. De tudom ki vagy, és hogy miért üldöznek.
-Te honnan tudod, hogy ki vagyok?
-Majd megtudod. Keletre találsz 3 falut. Abba a faluba
költözzél, ahol egy rókadémon és egy miko védelmezi.
-Miért? És ki vagy? Válaszolj, különben!
-Első lecke! Engem soha ne fenyeges! -és eltűnt.
„-Ki volt egy a férfi?” –Hanah nem tudta miért de
engedelmeskedett neki. Elindult keletre.
**

Elérte az a falut, amiről beszélt az idegen.
-Elnézést! Letelepedhetnék itt? –kérdezte az egyik helybélit.
-Ne engem kérdezzen. Hanem Michyo úrnőt.
-És őt hol találom meg?
-Ott jön! –mutatott egy 15 éves lányra. –Fiatal de olyan jól
harcol, mint hajdan élt miko papnőnk Kagome. –mióta a faluba
betette a lábát figyelte valaki.
-Úrnőm!
-Igen?
-Ez a hölgy itt szeretne letelepedni.
-Nincs egyetlen szabad kunyhónk se.
-De van!
-Shippou, melyikre gondolsz?
-Itt szeretnél élni?
-Igen. –válaszolta Hanah határozottan.
-Gyere utánam. –elindult az erdő felé. Az erő mellett néhány
méterre volt egy házikó. Hanah is velük ment. –Mi a neved?
-Hanah.
-Miért nem vagy a szüleidnél?
-Meghaltak. És az óta egyedül élek.
-Ez itt valaha egy Kaede anyónak a kunyhója volt, de már
meghalt. Senki sem mer a közelébe menni, mivel az utána lévő
miko itt volt addig, míg el nem temettük, és azt mondják,
hogy a szelleme van a házban. Félsz a szellemektől?
-Nem. Van, aki fél, van aki nem. És úgy érzem én egy vagyok
velük. Köszönöm.
-Szívesen. –és magára hagyták.
-Mi bánt Shippou?
-Ez a lány, ha holnapra nem őrül meg, akkor az elméletem igaz.
-Miféle elmélet?
-Kagome lányát Hanahnak hívták és az ereje minden létező
erőnél nagyobb volt. Egy csata és az ereje megmutatkozik.
Csak ki kell várni. Meg nem fogja megőrjíteni a saját lányát!
-Értem az elméleted értelmét.

**
Folytatjuk!