A múlt árnyékában 2.
 

Már lassan 1 hónap telt azóta, hogy Narakut utoljára látták. A csapatunk úgy döntött letelepednek Kaede falujában. Kagome ide-oda járkált a két világ között, de otthon egy szót sem szólt, hogy Arami él kivéve az öccsének. Ő észrevette, hogy a nővére máskép viselkedik, de meg is ígérte, hogy nem mondja el senkinek .Nem akarták, hogy megtudják. InuTaisho, Inuyasha, Arami és Kagome minden szabad idejüket, mivel a lánynak már javában folyt a nyári szünet. De sajnos a barátai sokat jártak hozzá így sokat otthon is kellett lennie. A 4 személy mintha most akarnák bepótolni azt a sok időt, amit együtt töltöttek. De azért a barátaikról sem feledkeztek el. Bár Sangonak és Mirokunak épp jól jött, hogy kettesben lehetnek:

• Sango beszélhetnék veled?- kérdezte Miroku egy szép délutánon.
• Hát persze! – válaszolta boldogan a lány, és elmentek a tópartra. – Mit szerettél volna mondani?
• Tudom, hogy nem fogsz nekem hinni, mert azt hiszed, hogy egy szoknyavadász vagyok. De tudnod kell már hónapok óta egyetlen nőt szeretek…
• Miii???- kérdezte meghökkenve Sango.
• Igen. Mégpedig beléd! Szeretlek Sango és ha nem is, hiszed én, bebizonyítom! Itt megfogadom ezen a szent helyen, hogy hűséges leszek hozzád.

A lány először meglepődött a szerzetes szavain, de azért magában örült és hitt neki.

- Csss. Legyél csendbe! – mondta gyengéden. Odahajolt Mirokuhoz és megcsókolta. Miroku előbb meglepődött, de kihasznált az alkalmat és viszonozta csókot. Sango törte meg ezt a csodás pillanatot. Ettől a perctől fogva ők ketten elválaszthatatlanok lettek. Na de vissza a jelenbe:

- Szia Kagome! – rohant Sota a nővéréhez mikor meglátta.

- Szia Sota. Mit csinálsz te itt a kútnál?

- Csak téged vártalak. Mond csak Inuyasha nem jött veled?

- Nem miért?- kíváncsiskodott Kagome.

- Jó, mert látogatód van és Inuyasha nem nagyon, örülne neki!

- Ezt meg mégis honnan veszed?

-Jaj, Kagome tudom, hogy jártok. A vak is látja.

-Jó, de mégis ki van itt?

- Gyere csak.

Ezzel aztán bementek a hazába. A nappaliban ott ült Hoyo. Kagome nem akarta elhinni, hogy még mindig nem adja fel.

• Szia Hoyo.
• Szia Kagome. Figyu szombaton eljönnél velem a középkori Japán karneváljára?
• Oh. Én… én szívesen elmennék veled…
• Akkor jó 7: 00- kor jövök érted.- állt fel és ment volna ki, de Kagome utána kiáltott.
• De én már mással megyek. Sajnálom Hoyo. – mondta sajnálkozóan Kagome
• Értem. Az a valaki a barátod? Tudom, hogy sokszor nem vagy itthon. Ő vele vagy?
• Igen. Hidd el, sajnálom.- ezekkel a szavakkal magára hagyta az elcsüggedt fiút.
• Mond Kagome, te normális vagy?- kérdezték a lányok a szobában
• Miii?? Ti meg hogy a francba kerültetek ide?- kérdezte megijedve Kagome.
• Az most nem lényeg. A suli legjobb pasija hívott téged randira, te meg visszautasítod. Te tényleg nem vagy normális. Más lányok irigykednek miattad, hogy egy ilyen jó pasi szerelmes beléd. Te egy komplett idióta vagy!!!- kelt ki magából Yuka.
• Hé, ha már hallgatóztatok, akkor azt is hallanotok kellett volna, hogy már valaki mással megyek el szombaton. – kezdet magyarázkodni Kagome
• Igen és ki lenne az?- kérdezték mind a hárman.
• Csak nem az a dilinós szihopata ember?
• Egy nem szihopata ember. Igen is szép neve van Inuyasha. És már nagyon sokszor védett meg engem, mert szeret és én is, szeretem. Ha tudni akarjátok boldogok, vagyunk.
• Na de Kagome. Egyes lányok a rossz fiúkat kedvelik, de ő majdnem megölt egy embert.
• 
  Na jó ezt itt hagyjuk abba. Nekem mennem kell. Még el kell hoznom a ruhámat, hiszen holnap kezdődik a karneváli hét. Sziasztok. -ezzel elment köszönt el a barátaitól. ,, Még is mit képzelnek magukról, hogy csak úgy sértegethetik Inuyashát.”

Visszament a kúthoz és beugrott. Máris a középkori Japánban volt. Inuyasha és Arami már várták. InuTaisho ugyanis elment megkeresni Sesshoumarut, miután Inuyasha elmondta, hogy meg akarja kaparintani a Szent Kardot. A lány kiszállt a kútból. Inuyasha már ment is segíteni, kimászni belőle.

• Mond csak Kagome kivel, fogsz elmenni a karneválba?- kérdezte az apja.
• Mhh? Te honnan tudod, hogy most szombaton lesz?
• Nem emlékszel én is éltem ott.
• Tényleg. De nem megyek el. Nincs kivel.
• Mi az, hogy nincs kivel? –kérdezte Inuyasha és magához, húzta a lány.- Majd én elmegyek veled.- Majd megcsókolta.
• Jó, de igyekezünk, kell. Holnap már kezdődik. Apa te nem jössz velünk.
• Nem. Nem bukhatok le.
• De anyának hiányzol. Hidd el. Bár nem mutatja, de én tudom. Sokszor sír miattad. Sotának is szükség van apára.
• Ne folytasd Kagome. Én is nagyon szeretnék visszamenni, de mit mondok majd, ha meglátnak? Miért nem haltam meg és mért nem jöttem vissza.
• Hát azt, amit nekem.
• Ez nem olyan egyszerű. Neked elmondtam, mert te tudtad, ki vagyok. De anyád és nagypapád nem tudják, hogy én valójában szellem vagyok, és a középkorból jöttem.
• Értem. Jó menjünk aludni, már késő van.

Inuyasha és Kagome már nagyon várták a reggelt. Először Inuyasha, majd pedig Kagome kelt fel. Már rögtön indultak is kúthoz, hogy végre elmenjenek a karneválra. De valami közbejött nekik. A kútnál ugyanis már várta valaki őket.

• Sesshoumaru, te mit keresel itt?- kérdezte Inuyasha, és védelmezően Kagome elé állt.
• Nem harcolni jöttem, te korcs!
• Na, se Sesshoumaru. Hogy beszélsz az öcséddel.
• Bocs apa. De mégis, hogy nevezzem, ha egyszer félvér.
• A nevén Inuyasha.
• InuTaisho, hogyan került Sesshoumaru ide?
• Én hívtam ide Kagome. Így végre valamilyen szinten a családom együtt lehet.
• Az ki van zárva, hogy én Sesshoumaruval éljek együtt. Apa ezt neked is be kell látnod. Hogy élhetne velünk, ha egyszer nem szereti az embereket? És ha egy este meg akarja ölni Kagomét?
• Na de Inuyasha mindenki megérdemel egy esélyt. Ha én is így vélekedtem volna rólad, akkor te is az embereket gyilkolnád.
• Kagoménak igaza van. És ha nem szereti az embereket mért vett magához egy kislányt?
• Ne jó ezt fejezzétek be. Inuyashanak igaza van, nem lehetek veletek együtt. És Rin csak követ, mert megmentettem egyszer az életét. Viszlát, majd még találkozunk egyszer.
• Na ennek most örülsz?
• Feh. Én csak közöltem, hogy veszélyes velünk lennie…
• FEKSZIK!!!!!!!!!!!!! - ordította Kagome és faképnél, hagyta Inuyashát. Egyenesen a kúthoz ment.
• Ezt meg most miért kellett? Kagome gyere vissza. Ezt még megbánod.
• Hogy lehet valaki ennyire bunkó? Ráadásul a saját bátyjával. – mérgelődött Kagome a Szent Fa alatt. Közben megjött Inuyasha és egyenes Kagoméhoz ment.

Folyt. Köv.

( Nem tudom, hogy még mi fog belőle kisülni):)