A múlt árnyékában 3.

• Kagome most mi rosszat csináltam?- kérdezte Inuyasha
• Hogy mit csináltál? Mond teljesen… na de mindegy. Inuyasha mindenki megérdemel egy esélyt. Még maga Sesshoumaru is. Tudom nehéz ezt elfogadnod, hisz már sokszor megpróbált megölni minket. De ezen ráérünk később is beszélni. A karnevál nem vár meg minket. Jössz akkor?
• Hát persze. – és megcsókolta Kagomét. – a világ legszebb lányával bárhova elmegyek.
• Na de Inuyasha- pirult el Kagome.

És elindultak a karneválba. Inuyasha a rendes ruhájában, de Kagome most felvette a miko ruháját. Mondanom sem kell nagyon hasonlított Kikyohoz. De ezt Inuyashát már nem érdekelte. Ő már Kagomét szereti. Kikyot csak barátként tudja szeretni. A nap első felében nagyon jól szórakoztak. Benéztek minden árushoz. Mindketten kíváncsiak voltak miket mondanak a középkori Japánról. A legtöbb helyen az igazat mondták. De délután már nem szórakoztak ilyen jól:

• Bárcsak apa is eljöhetett volna. Biztos élvezné- panaszkodott Kagome Inuyashának.
• Ne aggódj. Arami tudja, hogy mit csinál. Nem akarja leleplezni magát. Ez érthetődő.
• Igen, de…
• Kagome szia. – kiáltott Eri Kagomének oda.
• Szia Eri. Nagyon jó a jelmezed.
• Köszi neked is. De te most hogy hogy mikonak öltöztél. Eddig mindig hercegnőnek öltöztél. Ki ez a fiú
• Ő Inuyasha akiről beszéltem.
• Mi? Ő lenne az? Egy ilyen alakra cserélted le Hoyót?
• Na de Eri…
• Mi de? Hoyót érdemled meg nem ezt az Inu akárkit.
• De én szere…
• Hadd Kagome. A barátnődnek igaza van. Te jobbat érdemelsz nálam. Viszlát mindörökre.
• Ne Inuyasha várj. Na most boldog vagy?- fordult a barátnőjéhez.- Én szeretem őt. Akárki akármit is mond rá! Inuyasha várj! – és elkezdett futni a fiú után-,, Érzek egy égkőszilánkot. De ez nem lehet vagy mégis? Erre tart.
• Áhhhh- kiabált egy női hang.
• Ez meg mi volt. Az égkő gazdája. Oda kell mennem.
• Segítség. – kiabálta a lány.
• Eri. Ne. Ez egy szellem. 5 égkő van a testében. De hát ez lehetetlen. Ez csak Naraku egyik szolgája lehet. Mégis hogy jutott át a kúton?
• Hahahaha. Te lány!- és a szellem Kagoméra nézett. – add át nekem az égkő szilánkokat.
• Azt várhatod. Mindenki menjen egy biztonságos helyre.- mondta az embereknek. Majd kilőtt a szellem felé egy nyilat. Eltalálta és Eri a földre esett.- Eri jól vagy? Menj el innen.
• -Mi?
• Ez a szellem engem akar. Hosszú lenne elmagyaráznom, csak menj. Majd én is megyek.
• Jó. De siess. –ezzel elrohant. Bár semmit nem értett az egészből.
• Nahát milyen okos lány vagy. Ha ilyen okos, vagy akkor azt is tudod, hogy hamarosan meg is fogsz halni.

Megfeszítette az íját és lőtt. De a szörny kitért előle. ,, Ez lehetetlen. Hogy lehet ilyen gyors?” gondolta magában. Már a reményt is elveszítette. Tudta, hogy itt a vég. A szörny már támadt is. De valami eltérítette a támadást:

• Mert nem a veled, egy súlycsoportoddal kezdesz ki?
• He, te meg ki vagy?
• ,, Inuyasha” - csillogott fel Kagome szeme.
• Most pedig meghalsz te szörny! – kiabálta Inuyasha. Majd előrántotta a Tessaigát. A szörny rögtön meghalt. Inuyasha odafutott Kagoméhoz:
• Jól vagy? Nem bántotta az a szörny?
• Nem. Nyugodj meg. Semmi bajom- mosolygott.
• Én annyira sajnálom, ha nem megyek el…-de nem tudta befejezni, mert Kagome megcsókolta.
• Szeretlek és az a lényeg, hogy itt vagy.
• Én is szeretlek. - majd pedig sorosan magához ölelte.
• KAGOME!- futott a lányhoz Eri. Most pedig magyarázatot kérek, hogy mi volt ez.

Kagome és Inuyasha nem tudtak mit mondani erre a kérdésre.

• Hát izé. Eri ez egy illúzió volt- kezdte Kagome- Nem, tudom, hogy miért csinálták, de biztos csak egy felmérés volt.
• Felmérés? Mégis milyen felmérés?- értetlenkedett Eri.
• Igen. Szerintem azért, mert kíváncsiak voltak mennyire ijedünk, meg és hogy le tudjuk e győzni, ha valóban a középkorban lennék. Szerintem- add, hogy bevegye.
• Aha és te miért maradtál itt, ha tudtad ezt?
• Mivel én Miko vagyok nekem ez is a dolgom. Többet kéne tanulnod a törit. Na jó de nekem mennem kell. Majd talizunk a suliba jó? – felállt és ment haza.
• Jó, szia- köszönt tőle el Eri.
• Hé, Kagome várj- futott utána Inuyasha- Szerinted, bevette?
• Remélem igen. - nyugtalankodott Kagome.
• Kagome nyugodj meg már számtalan szörnyet, legyőztünk, ne nyug…
• Nem ezért nyugtalankodok. A szörnyben voltak égkőszilánkok.- mutatta Inuyashának.
• És?
• Mi és? Már az égkő Narakunál majdnem teljes. Csak azok hiányoznak, amik nálam vannak, meg most már ez is.
• Azt akarod mondani, hogy Naraku küldte a szörnyet? –ijedten nézett a lányra.
• Azt. És ha képes volt egy szörnyet áthozni, akkor többet is át tud. Ott kell maradnom a középkorba.

Már haza is értek. Kagome fent a szobájában elkezdett összepakolni. Addig Inuyasha elmondta mi történt a karneválon. Souta felment Kagoméhoz:

• Biztos, hogy ezt akarod? – kérdezte nővérétől.
• Persze.- fordult az öccséhez.- Ha itt maradok akkor Naraku megtalál és félek, hogy bántana titeket csak az égkőért.
• Akkor csak azért mész el, hogy minket biztonságba tudj. De én félek. Félek, hogy valami baj fog történni vele.- elkezdtek potyogni a könnyei

Kagome odamegy az öccséhez és átöleli:

• Nem lesz semmi baj, ígérem. Inuyasha vigyázz rám tudom. De meg kell értened, hogy el kell mennem. Amint megöltük Narakut visszajövök. Anya is nemsokára hazajön. Nem mondta neked, hogy milyen meglepire számítsunk?
• Nem, de most hogy mondod…

Inuyasha végig hallotta a beszélgetést. Souta mondatát egy ajtónyitás szakította félbe.

• Mi ez? Maradj itt Souta!- kinézett az ajtón.
• Hahó hazajöttem!- kiabálta Kagome anyja.
• Anya!- mondták egyszerre a gyerekek. – De jó, hogy hazajöttél?
• Melyen meglepetést hoztál anya?- kíváncsiskodott Souta.
• Mh? Ja, hogy az a meglepetés. Máris mutatom. Kezoku gyere be!
• Kezoku? – kérdezték mind a ketten. Inuyasha a lépcső tetejéről figyelte őket.

Folyt. köv.