Inuyasha miután visszavitte Soutát a saját világába a faluba ment. Egyenesen Kaede anyóhoz. InuTaisho és Arami már ott voltak. Vígan beszélgettek Sangoval és Mirokuval. (Shippo hazament az édesanyjához) Kirara Sango ölében aludt. Kaede pedig gyógynövényeket ment gyűjteni.Mindenki elhallgatott mikor Inuyasha belépett.

-         Hol van Kagome? -  kérdezte Sango

-         Apáék nem mondták?

-         Nem – válszolta kórusba Sango és Miroku

-         Elment.

-         De mégis hova? Csak egy szavas válszokat tudsz adni? – türelmetlenkedett Miroku.

-         Kougával. – válaszolta Inuyasha helyett Arami.

-         Mi?? Te meg elengedted?

-         Igen Sango elengedtem. Ment segíteni Kougának. Az egyik tása megsérült és csak ő tud rajta segíteni. De mielőtt elment volna Mineroval azt mondta visszajön és csak engem szeret. – próbált kicsit sem dicsekvően mondani, de nem ment neki.

A Minero szóra Kirara felkelt. Látszott rajta, hogy tetszik neki.

- Nem is akarsz Kagome után menni? – kérdezte Miroku

- Nem. Megbízok benne. Tudom, hogy nem fog megcsalni. – majd pedig leüllt törökülésbe.

Ugyanebben az időben máshol:

Mikor már a falkánál jártak Kouga tovább ment. Kagome értetlenül nezett.

-         Kouga ott a falkád. Hova mész?

-         Nem a falkába megyünk.- állt meg – Kövess.

-         Rendben. – nem volt mit tenni.

Nem volt messze a falkátol ahova mentek. Ez is egy barlang volt, bár elhagyatott. A barlang végén volt egy „ágy” ahol egy „ember” feküdt. Közelebb mentek hozzá és Kagome elképedve nézett.

-         De hisz ez … ez … ez egy … egy lány.

-         És akkor mi van?

-         Hát azt mondtad, hogy … hogy egy barátodon kell segítenem.

-         Azon is kell. Akkor segitesz vagy nem? – kérdezte türelmetlenül.

-         Persze, hogy segítek. – ment oda a lányhoz. Megnézte a sebet – Júj.

-         Mi a baj?

-         Ez nagyon csúnya.De semmi baj. – mondta gyorsan mert látta Kouga falfehér arcát. – El tudom látni.

-         Remélem is.

Kagome hozzálátott a seb fertőtlenítését. Minerot befogta gyógynövények keresésében. Kouga fel- alá járkált. Nem tudott mit kezdeni magával. Kagome nagyon hamar ellátta a sebet. Be is kötözte nehogy elfertözzön.

-         Na már kész is.

-         Nem lesz semmi baja?

-         Dehogy lesz. Már csak egy valami van

-         Mi az?

-         Mi történt vele?

-         Mi? – kérdezte Kouga

-         A sebe nagyon csúnya. Ilyen sebet nem szerezhetett csak úgy. Magyarázzd meg kérlek.

-         Biztos, hogy ezt akarod?

-         Hát persze!

-         Ahogy akarod. – majg hátatfordított Kagoménak és leszegdte a fejét – Az én hibámból történt…

-         A te hibádból? – szakította félbe Kagome – Hiszen te soha nem bántanál egy lányt. Ráadásül nem a fajtátból.

-         Ha nem vágnál a szavamba akkor megértenéd – mondta már egy kicsit sem nyugodt hangon. Kagome nem szólt semmit csak nézett. Kouga innen tudta, hogy folytathatja a mondókáját. – Igazad van soha nem bántanék lányt. Ráadásul nem őt. Éppen élelemért mentem, hogy este ehessünk a falkával. Útközben farkasok vérét éreztem. Ismerős vérszagokat. Tudtam, hogy Ayame bajban van így úgy rohantam ahogy csak tudtam.

-         Ayame? – ránézett a lányra, majd vissza Kougára

-         Igen úgy hívják. Túl későn értem oda. A falkát már lemészárolták. Vagyis nem teljesen néhány túlélő maradt meg. Az elsőtől megkérdeztem, hogy hol van Ayame, azt mondta elsodorta a folyó ami a közelben volt. Még épp ídőben értem oda, hogy megmentesem. Utána idehoztam és mentem érted.

-         De mégis ki tenne ilyet? Kinek állt szándékába megölnie?

-         Narakunak.

-         Mi? De hogy jön ő most ide?

-         A nem régiben megöltem néhány igen erős reankarnációját. Akkor bosszútesküdött. Tudta, hogy Ayame nagyon fontos nekem. Nem jutott eszembe, hogy őt fogja használni a bosszúja eléréséhez.

-         De hisz ezs szörnyű – ismét Ayamera nézett – és hol vannak a társai?

-         Megmondtam nekik, hogy nyugodjanak meg biztonságban van.

-         A falkában szerintem nagyobb biztonságban lenne, moint itt.

-         Nem ez biztonságos neki. Ide Naraku nem tud feljutni. Valamilyen pajzs van itt, de még nem jöttem rá milyen és hol van a forrása.

-         Már értem. „Szegény lány”

-         De ez még semmi amit ő érez majd, ha felkel.

-         Hogy?

-         Naraku a szeme láttára végzett Ayame apjával, majd pedig a folyóba lökte (mármint Ayamet)

-         Ah, de hát ez szörnyű

Hosszú várakozás után amit Kouga fel-alá járkálással töltött  , Kagome meg Ayame borogatását cserélgette a homlokán és közben hosszasan beszélgettek, Ayame lassan felnyitotta a szemét.

-         Hol vagyok? – kérdezte

-         Ayame! – szaladt oda Kouga – Nyugi itt biztonságban van.

-         Hol … hol van apa? – nézett körül. Kouga nem tudott mit mondani, csak lehajtotta a szemét – Ugye nem… nem…

-         Sajnálom Ayame. – Ayamében kitört a sírás – Semmi baj én itt vagyok. – ölelte jó szorosan magához. Kagome csak nézte őket. Nem tudott mit mondani nekik.

-         Az nem lehet, hogy meghalltak.Az nem lehet.

-         Te mindent megtettél értük amit csak tudtál. Mikiko és Naomi életben maradtak.

-         Mi? – csak most vedte észre, hogy Kouga szorosan magához öleli – Te hazug. – majd ellökte magátol és kifutott a barlangból.

-         Ayame várj! – ment volna utána, ha Kagome nem fogja meg a csuklóját.

-         Hadd majd én. Hátha többre vele megyek mint te. Elvégre ő is nő. – mosolygott Kougára.

-         Ah. Rendben, de siess. – engedte előre a lányt.

-         Minero gyere! – szólt a macskának aki azon nyomban átváltozott és elindultak Ayame után.

(Folyt. Köv)