Múlt árnyékában 6

Kagome hamar utolérte Ayamet. Egy szakadék szélén ült, de nem egyedül. Volt ott vele valaki. Kagome messziről nem ismerte fel. Hosszú ősz haja volt és prém volt a jobb válán. Akkor ébredt rá, hogy Ayameval Sesshoumaru van:

-         Mit akarsz itt Sesshoumaru? – mondta elcsukló hangon Ayame

-         Hallottam, hogy mi történt veled.

-         Ezt jöttél a szemembe vágni?

-         Ayame – ült le mellé – Nem ezért jöttem, hiszen ismersz engem. Mikor megtudtam, hogy mi történt nem hittem el. Elmentem hozzád, de Naomi azt mondta, hogy Kouga elvitt téged onnan.

Ayame felállt és a mélységet nézte:

-         Szerinted milyen mély lehet?

-         Nem tudom. De miért? Hé csak nem akarsz beleugrani?

-         Miért ne? Hiszen semmi értelme nincs, hogy éljek.

„Jaj, ne”

-         Nem fogsz beleugorni megértetted? – ragadta meg Sesshoumaru Ayame kezét

-         Miért ki vagy te hogy ebben megakadályozz?

-         Sokkal erősebb és dühösebb nálad! Nem engedem, hogy eldobbd az életedet!

-         Ha igen akkor mit csinálsz? Az én életem. Te nem tudod, hogy én min megyek keresztül. Milyen érzés, ha elveszted a családodat.

-         Na ne viccelj. Igen is tudom, hogy milyen érzés. Én az apámat vesztettem el és az öcsémet is.

„ Mi? InuTaishora és Inuyashára gondol?”

-         Nem érdekel. Nem fogok élni. Te is tudod, hogy apám mit kért tőlem. Én így nem fogok élni!

-         De az apád meghalt. És akkor ezt semmit sem ér ezt te is tudod.

-         Nem érdekelnek a magyarázataid.

-         Boldogan élhetnél Kougával.

-         Ezt te is tudod, hogy nem igaz. Soha nem élhetek vele boldogan Kougával.

-         De csak akarni kell. – még mindig szorosan fogta Ayame kezét.

-         Eressz el.

-         Minek, hogy leugorj?

-         És ha igen?

-         Akkor nem engedlek el. Most azonnal visszamész Kougához megértetted?

-         Nem megyek vissza. – szabadította ki a karját Sesshoumaru kezéből, de olyan lendülettel, hogy beleesett a szakadékba.

-         AYAME!!!- kiabállta Sesshoumaru. A lány után kapott ,de nem érte el. – Ez nem lehet igaz.

-         Áááááááááááááááá.

-         Ez nem lehet igaz. Ayame. – még mindig a mélységet nézte.

Nem sokkal később Minero szállt le Sesshoumaru mögött rajta Kagome és Ayame.

-         Mi? Te meg, hogy kerülsz ide?

-         Ayamet követtem a barlangból. És nem nézhettem tétlenül amint meg akarja ölni magát.

-         Ki vagy te? –kérdezte Ayame és leszállt a Minero hátáról.

-         A nevem Kagome. – szállt le ő is, majd pedig Minero visszaváltozott – Én ápoltalak amíg te aludtál.

-         És minek jöttél utánnam?

-         Kouga miatt.

-         Mi? – kérdezte Ayame.

-         Kouga akart utánnad jönni. Mondtam neki, hogy majd én beszélek vele.Figyelj tudom mit érzel most.

-         Nem nem tudod! Honnan tudnád?

-         Onnan, hogy nekem Naraku az apámat ölte meg akit mindennél jobban szeretem. – majd pedig Sesshoumarura nézett. Nem akarta elárulni Ayamenak, hogy az apja él, de félt, hogy Sesshoumaru igen. Látta, hogy egy szót sem szólt és folytatta – De nem csak nekem okozott fájdalmat hanem a barátaimnak. Mindannyiann a családját vagy a szereteit veszítették el. De neked ott van még Kouga.

-         Hogy?

-         Neked legalább él valakid aki szeret téged és gondoskodik rólad. Én ezt a te helyedben nem engedném el.

-         De hazudott nekem. Azt mondta, hogy majd visszajön értem. Megígérte, de nem tette.

-         Azért mert féltett.

-         Ki Kouga? – szolt közbe Sesshoumaru is.

-         Igen

-         És te ezt honnan tudod?- kérdezte, de nem olyan hangon mint eddig. Féltö hangon. Mintha féltette volna Ayamet.

-         Onnan, hogy beszélgettem vele. Azt mondta féltette. Nem akarta bajba sodorni. Azt hitte, hogy a falkájában biztonságban van. Ayame – fordult a lányhoz – Visszaakrt menni hozzád, ha már Naraku meghalt.

-         Ah. De… de …  miért mondod mind el nekem.

-         Azért, hogy tisztábba légy, hogy Kouga mit érez irántad. Szeret téged. „Vagyis remélem” Kérlek gyere vissza.

-         Ühüm. Rendben vissza megyek. Viszlát Sessy.

„Sessy: Ő meg tűri, hogy így hívják?” Mikor visszaértek Kouga ott volt. Azon az „ágyon” ült ahol még nem nem rég Ayame feküdt. Mikor meglátta a lányok eléjük szaladt.

-         Kouga…

-         Miért mentél el? És, ha valami bajod esett volna?

-         Kouga sajná… - de nem volt ideje végig mondani, mert Kouga szenvedélyesen megcsókolta. Ayame előbb meglepődött, de viszonozta a csókot.

-         Szeretlek és soha nem akarlak elveszíteni téged!

-         Én… én… nem tudom mit…

-         Cssss. Ne mondj semmit.

Kagome kifelétartott mellette Minero még kiscicaként.

-         Hová mész Kagome?

-         Haza Kouga. Tudod nekem vannak barátaim akik visszavárnak. És Inuyasha is.

-         Még mindig azzal a pincsivel jársz?

-         Mondtam, hogy ne nevezzd pincsinek! És még igen vele járok.

-         Ahogy neked tetszik. – átölelt Ayamet. – Engem már nem érdekel.

-         Helyes. Akkor viszlát és legyetek boldogak.

-         Viszlát és vigyázz magadra. – még kiálltott utána Ayme

Kagome elindult Mineroval az oldalán. Most sétálni akart nem szeretett volna repülni Minero hátán. De nem a többiekhez ment vissza, hanem a szakadékhoz. Remélte, hogy még ott találja Sesshoumarut. „Remélem még ott van” Nagy meglepetés érte mikor meglátta Rin társaságában. „ Sesshoumaru egy halando társaságában ez nagyon fura.”

-         Sesshoumaru-sama ki az a lány? – kérdezte Rin.

Sesshoumaru aki eddig Kagoménak hátat állt megfordult. Kagome Sesshoumaru szemébe nézett, de nem látott se dühöt, se haragot. Ellenkezőleg melegséget látott bene.

Folyt. Köv.