Múlt árnyékában7

-         Kagome? – nézett lepődötten Sesshoumaru – Mit… Mit csinálsz itt?

-         Visszajöttem.

-         Azt látom, de miért?

-         Mert beszélni szeretem volna veled.

-         Velem? Mégis miről?

-         Azt hittem, hogy tudod. Ne nézz így rám. Véletlenül meghallottam amit mondtál Ayamenak.

-         Mi? Te halgatoztál?

-         Nem. Mint mondtam utánnajöttem és láttam, hogy itt vagy vele. Azt mondad, hogy „ Én az apámat vesztettem el és az öcsémet”

-         És akkor mi van? – kérdezte flegmán.

-         És akkor mi van? Te tényleg ennyire gyagya vagy?

-         Hogy mersz így beszélni velem? – ment oda hozzá megragadta a torkánál és felemelte

-         Sesshoumaru. – mondta ki nehezen Kagome, hiszen már alig kapott levegőt.

-         Ne Sesshoumaru- sama! Kérlek engedd el! – ment oda Rin – Kérlek téged.

Sesshoumaru engedelmeskedett kis „gazdájának” és elengedte Kagomét aki a földre zuhant. Még pár percig levegő után kapkodott, majd megszólalt.

-         Köszönöm Rin – és felállt. Egyenesen Sesshoumaru szemébe nézett. – Tudom, hogy az öcsém szó alatt Inuyashára gondoltál. Ezt ne is tagadd. Bármennyire is makacs vagy, mégha magadnak sem valodd be szereted Inuyashaát. Mint a testvéredet szereted.

-         Ezt meg honnan veszed?

-         Onnan, hogyha nem szeretnéd már rég megöltél volna és nem hagynád, hogy itt beszélgessünk. És onnan is, hogy őt is megölhetted volna. De nem tetted. És nem tudod miért igaz?

-         Miért te talán tudod?

-         Igen. A testvériszereteded miatt. Ez az szeretet meggátolt abban, hogy megöld. Bár abban nem, hogy bánsd őt. – elmosolyodott.

-         Most meg min nevetsz?

-         Viszlát Sesshoumaru és neked is Rin. – fordult nekik hátat

-         Most meg hová mész halandó?

-         Szerinted? – visszafordult. – Vissza az öcsédhez. Bármikor meglátogathatsz minket ha akarod. Én szívesen fogadlak téged. Minero gyere!

Minero átváltozott. Kagome felült a hátára és elrepültek. Visszamentek a faluba „Remélem Inuyasha még jól van és nem csinált semmi őrültséget ez meg mi a fene?” Egy csapat szellem vette őket körül. „Jaj ne! Ezzekkel nem fogok soha elbánni.” Az egyik szellem éppen támadott. Kagome nem vette észre és lelökték Minero hátáról. Minero nem tudott utána kapni, mert őt is támadták. Egyszercsak Sesshoumaru jelent meg és egy csapással elintezte az összes szellemet. Látta ahogy Kagome ott fekszik a mélységben. Lement hozzá.

-         Te ostoba halando – felvette az ájult lányt és elindult Inuyasháék felé. Tudta, hogy hol kell keresni őket. Nemsokára oda is értek. Minero vezetésével gyorsan rátaláltak a falura. Sesshoumaru követte Inuyasha szagát ami Kaede anyó faházába vezetett. Mikor belépett mindenki meglepődött. Inuyasha falfehér lett mikor meglátta az ájult Kagomét.

-         Mit csináltál vele! – rohant Kagoméhoz és elvette Sesshoumarutol. – A bőre hideg. Ha bántani merted…

-         Inuyasha ne most! Gyere fektesd le ide! – szólt oda Kaedének. Inuyasha szó nélkül vitte oda Kagomeét. Szúrós szemmel nézett a bátyjára. – Méregkerült a szervezetébe. Sango lányom hozznál nekem ebből a gyógyfűből?

-         Pesze.

-         Méreg? Sesshoumaru ezt most megbánod! Hogy merted bántani Kagomét? – támadott volna, ha Miroku nem áll a 2 testvér közé.

-         Ne most Inuyasha.

„ Valaki az én mérgemet használta, hogy összeugrasson engem Inuyashával. Ez csakis Naraku lehetett”

-         Ne hidd, hogy megúszod ezt Sesshoumaru! – kiabállt rá dühösen Inuyasha. Sesshoumaru szó nélkül kiment a faházból. De nem ment el.

-         Inuyasha higgadj le! – mondta InuTaisho

-         Hogy nyugodjak le ezután? Az én drágalátos bátyjám aki „kész megváltozni” majdnem megölte a szerelmemet. Ezután hogy nyugodjak le?

Sesshoumaru mindent hallott és elszomorítja, hogy az öccse ezeket mondja. Bár nem csodálkozott túlságosan rajta, hiszen sok rosszat tett ellene. Kagome lassan kezdett ébredezni.

-         Kagome jól vagy?

-         Igen. De, hogy kerültem ide?

-         Az a gyalázatos Sesshoumaru hozott ide, miután meg akart téged ölni.

„Sesshoumaru? De ő nem akart megölni”- Honnan tudod, hogy ő akart megölni?

-         Kagome méreg került a szervezetedbe. Ennél több bizonyíték nem kell nekem!

„A méreg attól a szelemtől származott. Nem Sesshoumarutól”

-         Most pedig megyek és elintézem Sesshoumarut. Most nem fogja megúszni. Érzem, hogy még nem ment el.

-         Mi? De Inuyasha… - Kagome próbált tiltakozni, de belátta, hogy semmi értelme

Kint mikor Inuyasha meglátta Sesshoumarut előrántotta a kardját és a bátyjára szegezte. Mindenki kiment a kunyhóbol.

-         Most meghalsz! – Kiálltotta Inuyasha. Sesshoumaru meg se mozdult, de még szólni sem szólt – Így könnyebb lesz megölni téged.

-         Ne tedd Inuyasdha! – állt a fiúk közé Kagome.

-         Kagome? Miért véded? Hiszen majdnem megölt téged!

-         Félreérted a helyzetet Inuyasha nem ő akart megölni.

-         Mi? Te most véded?

-         Is-is. Csak azt akarom, hogy tisztábba légy a dolgokkal. Sesshoumaru épphogy megmentett engem. Ha ő nincs én meg Minero már rég halottak lennénk. Ő mentett meg engem. És nem az ő mérge volt a szerveztembe. Egy másik szellemé.

-         Akit Naraku küldött.

-         Mi?- kérdezte mindenki és Sesshoumarura néztek.

-         Igen. Azt akarta, hogy összeugrasson minket és akkor valamékunk megöli a másikat.

-         És akkor máris kevesebb ellenségei van. – kapcsolodott be Miroku is.

-         Egyes halandok milyen kosak.

-         Köszön a bokot Sesshoumaru.

-         Kérlek Inuyasha az én kedvemért ne bánsd kérlek. – egy könnycsepp csordult le az arcán.

-         Kagome? – nézett értetlenül Inuyasha. Sesshoumaru tudta, hogy miért sír, mert azt akarta, hogy kibéküljenek. – Kagome ne sírj. – ment oda hozzá.

-         Hogy ne sírjak mikor a testvéreddel így veszekszel? Én tudod mennyire örülnék egy bátynak. Ha még ilyen gonosz is, mint Sesshoumaru.- fakadt ki magábol Kagome majd elfutott az erdőbe.

-         Kagome várj! – szaladt utána Inuyasha.

(Folyt. Köv)