9.rész- Kagura tánca,Kanna tükre titka

Reggel egy körben ült mindenki a kis tűz körül.Kema épp most fejezte be Inuyasha-nak kicserélni a kötést.
- Ne ficánkolj mert megint ki kell cserélni.-sóhajtott a lány.
- Szerintem ez úgysem fogja kibirni egy napnál!-állapitotta meg csendesen Shippo a két lánynak.
- "Naraku egy aljas szörnyeteg,de egyszer elkapjuk!"-gondolta Kagome.
- Kagome?-nézett kérdően Sango a lányra.
- Tessék?-eszmélt fel hirtelen a lány.
- Mintha el lennél varázsolva!-nézett Kagome-ra Kema.
- Hááát!-vakarta meg a fejét Kagome.
- Nem foglalkozhatnánk Naraku-val?-váltott témát Inuyasha.
- Igaza van Inuyasha-nak,ha Kagura Naraku egy része miért nem teremtette elöbb,és ha ő teremtete még többet tud.-jegyezte meg Miroku.
- De Naraku férfi,nem szülhetett nőt!-lepödött meg Shippo.
- Persze,hogy nem!-nyugtata meg a kis róka démont Kagome.
- Vagyis valamihez Naraku hozzájutott és ha töbször is használni fogja, akkor bekövetkezik a totális katasztrófa.-sóhajtott Kema.
- Meglehet,hisz ha végig gondoljuk Naraku több szellemől állt össze.-szólt hozzá Miroku.-Lehet,hogy az egyik most tört ki belöle.
- Mindegy,csak sokkal ovatosabnak kell lenünk,mert nagyon erősek,és nehéz lesz legyőzni öket.Hisz Kagura majdnem irányitotta a Szélbordát.-jelentette ki unottan de magában aggodva Inuyasha.
Eközben egy sötét bolyongos hegy tetején egy palotában egy démon ül.Sötétség veszi körül,igazi sötétség, gonosz.
Naraku épp behivatja Kagura-t.
- Neked köszönhetően ,megtudtam mennyit tud a Tessaiga .-nézett Naraku Kagura-ra.-Most hanyagolni fogod a munkát,menj!
- Nem teheted!csak kihasználtál,tudtad,hogy milyen erős Inuyasha,hisz majdnem meghaltam!-dühöngött a démon nő.
- De megtehetem,hisz és teremtetelek.-mondta higgadtan Naraku- Most Kanna-t küldöm elintézni Inuyasha-ékat.
Nézett ki a sötétségbe boruló hegynél mégis világitó fehérségben lévő lányra.Fehér ragyogta körül,de nem tisztaság fehére,a gonoszság fehérsége.Egy tükrött tartot a kezében melyben megjelent egy fiatal lány arca.
Délben köd boritott egy kis lápos retett,nem mesze egy falutól.Emberek mászkálnak fáklyákal ,bizonyára keresnek valakit.
- Merre lehet?-nézett minden ember más fele.Egy nemesebb ült csak a lóvon de neki is be volt kötözve a feje.
- Hogy merészelte bántani urunkat!-jelentette ki a mások szolga.-Koharu merre lehet?
- Jaj ne keresnek!-aggodott a láposban gugolva egy fiatal lány.
- Ott van!-mutatott az egyik szólga egy árnyat meglátva szemben velük.Lassan a ködben is kirajzolodott egy fiatal nő arányai.
- Milyen gyönyörü!-csodálkozott a nemes a lányon aki Sango volt.
- Ez nem Koharu!-jegyezte meg egy másk szolga.
- De ha jól látom ti csak emberek vagytok.-nézett Sango megfogva a bumerángját előkészülve a támadásra.
- Jaj ne segitenem kell neki!-futott Sango elé Koharu.
Sango nagyon meglepödött ,de csak a háta mögé tolta a lányt és leütötte az első szolgát a bumerangjával.
Ekkor Inuyasha ugrott ki a nádasból .
- Majd én!-mondta és a szolgákat egy-egy rugással illette.-A nemeség se maradjon ki!-ütötte arcon a nemest is .
Az emberek félelmükben röktön rohantak el.
- Nem volt nagy durranás.-állt meg egy helyben Inuyasha.
Ekkor az uton már Shippo,a lányok és Miroku-t is lehetett látni.Koharu lepödötten  és csodálkozva nézett.
- Jól vagytok?-kérdezte meg Miroku megláttva a lányt.
- Miroku!-dadogta boldogságában a lány.
- Ismeri?-lepödött meg Sango.A fiatal lány át ölelte Mirokut.Hirtelen Sango a többiekre nézett.
- Honan ismerheti?-mormogta Kagome,Kema-nak és Inuyasha-nak  akik csak lepödöten nézetek.
Miroku azt se tudta hirtelen ki az a lány és szerencsére nem látta Sango lepödött arcát sem.
- Gondolom találkozhatunk már.-jelentette ki egy kicsit zavarban Miroku.
- Nem ismersz meg?-nézett a lány Miroku szemébe-Koharu vagyok.-mosolyodott el.
- Koharu!-jutott eszébe a fiúnak a lány-Már meg se ismertelek....-mosolygot.
- Gondolod ez a lány Miroku barátnője?-sugta Inuyasha a lányoknak a kérdést.
- Több annál...-kezdte Kagome-Úgye Kema.
- Biztos,látod Miroku arcát.-nézett Kema Inuyasha-ra.
- Három éve a szüleim meghaltak,s hiába fogadtak örökbe,ha agyon dolgoztatak.De az egyik nap Miroku segitett,mert szellem üzésre hivták a faluba.
Rizsát hozott nekem,és megkérdezte leszek -e agyermeke anyja.-mesélt Koharu.
Mig Miroku és Koharu nézte egymást a többiek erre a kérdési részre hátra 'tolatak'.
- Három éve volt,amikor 11 éves voltam.-fejezte be Koharu,még mindig Miroku-t bámulva.
Mikor a lány kimondta hány éves volt a három lány mérgesen oda ment Miroku-hoz.
- Nem értem,valami baly van?-nézett zavartan Miroku a három dühös lányra.
- Hogy te!-kezdte Kagome,de hirtelen nem tudott még mit mondani.
- Liliom tipro!-csak enyit mondot Sango .
- Hisz ő gyerek volt!-akadt ki Kema.
- Lányok nyugodjatok meg!-csititotta a három lányt a fiú.- És ha azt mondom,hogy egy újjal sem nyultam hozzá?
- Nehéz elhinni!-nézett Kema Miroku-ra majd a lányok észrevették,hogy Koharu-t mindez nem zavarta.
- Az volt életem legboldogabb napja.-mondott csak ennyit Koharu,melyre a három lány lepödötten nézett.
Pár percel késöbb inkább jobnak látták,hogy kimenve az iszapos-lápos helyről leültek a fübe.
- Mikor elmentél mindig azt kivántam,bár újra vissza jönnél!-árradozott Koharu.-De egy ideje az olajos nemes állandóan figyelt és tegnap rémálom közepette rám vetette magát,én pedig elnáspángoltam egy fa darabal.
- Akkor ezért menekültél el!-nézett a lányra Kagome.Koharu csak bologatott.
- Jól teted!-mosolygot Kema zavartan.
Koharu hirtelen szembe térdelt Miroku-val és megfogta a kezét.
- Miroku már elég idős vagyok,hogy szüljek neked gyereket.-mondta.A többiek kikerekedett,lepödött szemel figyelték az eseményeket.
- "Hisz még nálam is fiatalabb!"-gondolta lepödött arcal figyelve Kema.-"Bár a középkori Japánban ,vagyis itt biztos másként volt."
Pár órával késöbb egy falu szélén voltak,amikor Koharu,Kagome és Kema lementek a patakhoz vízért.
- Remélem megérted az álláspontom Miroku.-jegyezte Miroku-hoz unottan Inuyasha.- Nem tudunk rá állandóan figyelni.
- Tudom,és mindent megteszek,hogy ez a falu befogadja.-nézett Miroku az orra elé.
- Ez a legkevesebb miotta azt mondtad neki,hogy ő lesz a gyerekeid anyja.-zsörtölödött titkon Sango.
- Tudjátok ez már nálam szokás,minden lányt aki az utanba akadt megkérdezem lenne-e a gyermekeim anyja.-mosolyodott el semmit sem vettve Miroku.
- Tölem nem!-szólta el magát Sango.Egy pillanat múlva Már Miroku állt vele szemben és megfogta a lány kezét.
- Lennél-e a gyermekeim anyja?-kérdezte tőle is meg a fiú.Inuyasha és Shippo csak egy 'SOHA NEM VÁLTOZIK' pillantást méretett a fiúra.
- Kimélj meg ettől jó!-nézett haragosan Sango Miroku-ra és kihuzta a kezét,persze titkon elpirult.
A pataknál épp Koharu mer egy kis vizet.
- Biztos vagy benne,hogy Miroku életed szerelme?-kérdezte a lánytól Kagome.
- Igen.Tudod már az első perctől szeretem és várok rá.-mosolyodott el Koharu.
- Az első szerelem csodálatos,de mint mindenek annak is vannak árny oldalai.-sóhajtott Kema és kimert ő is egy kosár vizet,majd elindult.
Kagome csak lepödötten nézett Kema útán.Majd ő is felált Koharu-val s elindultak ők is vissza.
Eközben egy rideg sötét erdőben Kanna büvös tükrében újra megjelent a lány arca,viszont most kivehető volt,akit ott látott az Koharu volt.
Mikor a lányok vissza értek Miroku már egy fogaósal beszélt.
- Szegény kis árva.-mondta a fogados Miroku-nak.
- Akkor vigyáznátok rá,még gyermek!-beszélt Miroku aggodoan.
- Persze Szerzetes,mi vigyázni fogunk rá!-nyugtata meg a fogadós Mirokut.
Koharu a többiek elött ülve kérlelte öket,had mejen velük.Egy dombon ülve.
- Kérlek,had menjek veletek!
- Nem lehet,túl veszélyes!-válaszolta Inuyasha.
Ekkor Miroku is visszaért.Koharu gyorsan futott hozzá megfogva kezét a fiúnak.
- Kérlek Miroku,had menjek veletek!
Miroku Inuyasha-ra nézett,majd megfogta a lányt kezénél és leült vele a domb alján,átölelve a lányt.
- Hidd el szivesen elvinélek inenn,de túlságosan veszélyes még nekem is,nem tudnék rád figyelni,és nem akarom,hogy bajod esen.-nyugtata meg a lányt Miroku.
Fent a dombon mig Inuyasha,Kagome,Shippo,Kema leselkedik,addig Sango csak háttal áll és néha néz Miroku-ra.
- Látom sikerült megnyugtatnia!-nézett Kema le.
- Inen olyan mintha  elcsábitaná.-szólt hozzá Kagome.
- Felháboritó mit csinál,ezzel csak azt éri el,hogy a lány jobban szerelmes lesz belé!-jelentette ki elfordulva összerakva a kezét Sango.
- Jól hallom,vagy csak képzelödök,de a szavak mögött egy kis féltékenység bujik meg Sango?-nézett lepödöten Inuyasha a lányra.
Sango SZÚRÓS tekintetel tekintett vissza a fiúra és olyan dühös lett,mintha kigyuladt volna körülötte minden.
- Igen képzelödsz!!-válaszolta a lány melyre Inuyasha egy kicsit remegve huzta össze magát Sango dühét látván..
- Pedig Inuyasha csak tudhatja!-mosolyodot el Kagome,melyre Kema csak bolintott.
Már kezdett sötétedni mikor Miroku bucsuzott Koharu-tól.
- Maradj itt,it vigyáznak rád.-nézett a fiú a lányra.
- Ne hagyj el Miroku, aludj ma este a fógadoban!.-sirta majdnem el magát Koharu bánatában,berohanva a fogadóba.
- Maradj vele,egy éjszaka mit számit.-mondta Sango Miroku-nak.
- Szivesen maradnék,de nem engedhettek a szenvedélynek,hogy az értelem elveszen ,hogy Koharu gyermeket várjon tölem!-jelentette ki Miroku.
- 'Szivesen maradnék,de nem engedhettek a szenvedélynek,hogy az értelem' ez mit jelent ?-kérdezösködött Shippo Kema váláról.
- Elmagyarázam!-mosolygot Miroku,ám Kema a szavába vágott .
- Ne merd ,Shippo még kölyök!-vágott bele Kema dühösen.
Koharu szomorkodott,de Inuyasha oda ment mellé.
-Zokog,Hid el Miroku nem ér meg ennyit,-mondta halkan - Itt maradunk estére,de reggel nem sírhatsz!-mondta a lánynak.
Később Koharu fát vitt a kályhába,ami melegittete a fürdöt.
- Milyen a víz Miroku?-orditott be a lány.
- Köszönöm,kellemes.-válaszolta a fiú.
- Rendben,akkor csinálok neked és a többieknek vacsórát!-szorgoskodott Koharu és elindult .Hirtelen egy kislányt pillantott meg és közelebb ment hozzá.
- A lelkedett!-szólalt meg a kislány illetve Kanna és a tükrött Koharu felé tartotta.Koharu körül most egy fehér fény jelentmeg,majd távozott a lelke Kanna büvös tükrébe.
Néhány perc múlva Kema rohant átt az egyik szobába de hirtelen megpillantotta a földön Koharu-t.Oda futott a lányhoz ,majd megnyugodott,hisz Koharu kinyitotta a szemét.
De a szemében csak üreséget látott.Koharu megfogta Kema-t .
- Koharu mit csinálsz?-kérdezte Kema,de ekkor megjelent Kanna a tükörel.
- Kemane...-szólt fagyos rideg hangon a kislány -....a lelkedett akarom!-mondta és a tükrött Kema felé forditotta.
A lány hirtelen össze esett és Koharu behuzta egy másik szobába.
A vacsoránál Shippo tele gyomoral ült a többiek elött és csak dicsérte-dicsérte Koharu ételeit.
- Nagyon finom volt!-szólt Shippo.
- Igen,látszik,hogy Koharu kitett magáért,Miroku kedvéért.-edte meg az utolsó falatott Kagome.
A két fiún hirtelen aggodás érzése lett úrá.
- Inuyasha bekeritettek minket.-szólt Miroku.
- Tudom.-válaszolta egyet bele szagolva a levegőbe.-De nem érzek démon szagot.
- Lányok maradjatok bent.-szólt Miroku és Inuyasha-val kimentek .
Falusiak vették körül a fiúkat,de űres tekintetűek.
- Miért támadtatok ránk?-kérdezte dühösen Inuyasha.
- Mintha el lenének varázsolva.-jegyezte meg Miroku.- Nem bánthatjuk öket Inuyasha,ezek emberek!-szólt háttal Inuyasha-nak Miroku.
- Tudom!-válaszolta Inuyasha,majd a két fiú hátta összeütközött.A falusiak egyre csak közelebb és közelebb mentek,elökészitve a fegyvereiket(kapa,ásó stb).
- Takarodjatok!-morogta az egyik falusi.
Inuyasha indulatosan neki rontott a falusiakra.
- Inuyasha!-kiabált Miroku a fiúra.
Inuyasha csak a kezét használva leütötte az elötte lévő falusiakat.
- Tudom!-válszolta.
Miroku harcolt,de ő a botjával.Épp közeledett felé egy falusi ,mikor vállon ütötte a fiú.Hirtelen megjelent segiteni a fiúknak Kirara is.Csak döntötte fel az embereket egymás után.
Bent Sango és Kagome az ajtó mögött próbáltak észrevenni valamit ,a kinti harcból.
- Miért támadtak ránk?-furcsálta a dolgot Shippo.
- Sokkan vannak,megyek segiteni ki.-fogta meg a bumerangjat Sango,de ekkor Koharu futott be félve a lányokhoz.
- A fogadóst,megtámadták!-rohant Kagome-hoz.
- Kema is elment egy jó ideje!-aggodott Kagome.A lányok és Shippo röktön elkezdtek futni egyik szobából a ásikba.
A harmadik szobában megtalálták a fogadost és családját a földön heverve eszméletlenül.
- Ki vagy mi tete ezt?-nézett széjel Kagome.
- Egy démon.-sírta el magát Koharu Kagome mögé bujva.
- Hm...-pillantott körül Sango- "Inuyasgha azt mondta nem érzett szellemet"-furcsálta a történetett a lány de ekkor megpillantoták oldalt Kanna-t.
Mire Sango támadhatott volna Kanna csak eltünt.
- Hova lett?-nézett körül Sango.
- Ez az a démon?-furcsálta a dolgot Kagome.
Sango nem adta magát könyen,elindult az egyik szoba felé ,hol megpillantotta Kanna-t.De nem csak ő volt ott.
- Ha?-lepödött meg Sango a földön heverő személyre.Elővette bumerangjat és Kanna-ra célzott,majd elhajitotta a fegyvert.
De Kanna elött egy pajzs kelletkezett és a bumeráng erejét vissza célozta Sango-ra.A fegyver eltalálta saját tulajdonosát,aki a földre esett .
- Sango halasz,megsérültél?-futott be gyorsan Kagome és letérdelt a lány mellé.-Jól vagy!-nyugodott egy kicsit meg,ám ekkor észrevette Kanna elött heverő másik lányt.-Kema!-szólt hirtelen.
Kagome felált és már célozta volna egy varázs nyilvesszővel Kanna-t,de valaki hátulról lefogta.
- Koharu!Engedj!-próbált szabadulni Kagome,ám Kanna újra megszólalt rideg fagyos hangján.
- Az ő lelke már majdnem meg van.-nézett Kema-ra,majd Kagome-ra pillantott.-De a te lelked is kell Kagome!
Kagome körül is megjelent egy kék fény ,ami egyre jobban elszivta az erejét,de még nincs késő egyik lány segitségére se.
Kin Inuyasha és Miroku csuszot le a dombról.
- Inuyasha,egyre tobben jönnek!-szólt Miroku Inuyasha-nak.
- Észrevettem!-ütött le egy embert a fiú.
Ekkor a falusiak egy kicsit hátráltak.A fiúk észrevették az emberek mögött Kagura-t a démon nőt.
- Kagura!-nyúlt Inuyasha a Tessaiga-hoz.
Kagura nem válaszolt Inuyasha lepödötségére ,csak szánalmas tekintetel nézte öket.
- Már rég megkellet volna ölnötök öket,-nézett Kagura az emberekre - egy lelketlen ember mit számit....-mosolygot gonoszan
- Lelketlenek?-lepödött meg Miroku.
- Akkor azért ilyen furcsák.-nézett Kagura-ra Inuyasha .
- Vagyis nincs egyedül....-aggodoan nézett Miroku Inuyasha-ra.
- Ebben is igazatok van,és ha jól tudom most intézik el az egyik barátotokat!-mosolygot gonoszan Kagura.
- "Kagome,Sango,Kema"-gondolta egy pillanatig aggodoan Inuyasha.
- Mi a baly Inuyasha,csak nem félsz?-nézett Kagura Inuyasha-ra.
- Miroku,menj a lányokért!-szólt Inuyasha Miroku.hoz.
- És veled mi lesz?-kérdezte Miroku.
- Teszem a dolgom!-vette elő Inuyasha a Tessaiga-t.Kagura megtámadta Inuyasha-t,de a fiú kivédte őket.- Menj már!-szólt hátra Miroku-nak.
Miroku elkezdett futni,s segitségéül Kirara mindenkit felököt aki Miroku útjában állt.Miroku beért a házba,de a földön heverő Koharu-t pillantotta meg.
- Miroku anyira féltem!-ölelte át a fiút Koharu.
- Ne félj!-feledkezett meg Miroku a többiekről.
A meletük lévő szobában Shippo most tér magához és látja a három lányt a földön.
- Sango!-nézett a lányra.-Kagome-nézett a másik oldalra.-Kema.-mondta és nekiugrott Kanna-nak,de a lányon védőpajzs volt,ami megrázta,majd elökte meszire a kölyök démont.
Miroku még mindig ölelte a lányt,de ekkor Koharu szeme újra 'üres' lett és elővett Miroku háta mögött egy kést.