4.rész-A szenyezet ék kő,s Kikyo

Még aznap tovább indultak.Kagome ment legelöl,feltehetőleg még mindig haragudott Kema-ra.
Sango Kagome-val beszélgetett,Miroku pedig Inuyashával beszélt.
- Nem értem a lányokat.-nézett Kema-ra majd Kagome-ra Inuyasha-Látszik,hogy megbánták,de egyiköjük sem mer kezdeményezni a békülést.
- Talán kéne egy kis lökést adnunk ehhez.-javasolta Miroku.
- Hogy érted?
- Valamit tenni kéne,hogy kibéküljenek.Ezt persze te fogod csinálni.
- Miért én?-lepödött meg Inuyasha.
- Mert te régebb ota ismered öket.-válaszolta Miroku.
- "Ez nem történt volna,ha nem hagyom ott öket."-gondolta Inuyasha.
Elöl Sango próbálta kérdezgetni Kagome-t.
- Miért nem békülsz ki Kema-val?
- Tudod Sango ,nem tudom,talán késöbb ha megtalálom a megfelelő szót rá.
- Barátság.-mondta Sango.
- Tessék?-nézett Kagome Sango-ra.
- Ez a legmegfelelöbb szó,néz rá,ezt a Kema-t ismerted?
- Persze hogy nem,de ez nem megy olyan könyen.-sóhajtott Kagome- "Bár olyan könnyü lenne."
Kema hátul ballagot,de olyan volt mintha az idő lassab lenne ,mint most.
- "Miért vagyok ilyen hülye?!"-nézett majdnem sirva fel az égre Kema.
Sango hirtelen megállt és egy füstbe burkolozó hegyre nézett.
- Min gondolkodsz Sango?-kérdezte Kagome.
- Azon,vajon ki tud még ilyen füst felhöket csinálni Naraku-n kivül?!
- Úgy érted Naraku buvóhelyét találtuk meg.-csatlakozott most Miroku.
- Inenn árad a füst.-nézte Kagome.
- Akkor arra kell menünk.-helyeselte Inuyasha.
Eközben a Palotában egy ismerős vendéget vezetek be.
- Mit akartok?-kérdezte az egyik őr.
- Meghoztam a papnőt,hogy meggyógyitsa úrunkat.-válaszolta a küldönc.
- Tudod ,hogy nem akar senkit látni Kagevaki nagyúr!-vitatkozott az őr a küldöncel.
A papnő nem várt .
- "Ha már ide hivtak megnézem a palota úrának sebét"-gondolta és kikerülve az ört bement a szobába.
Naraku hirtelen nyitotta ki a szemét a látogatóra.Őtt it Kagevaki-nak ismerik,ezért tudott eddig is elbulydosni.
- "Alig él,mintha váltól lábig bénult lenne"-nézte meg a papnő jól Narakut.
- "Kikyo??Él?"-nézett Naraku a papnőre lepödöten.-Mond ki vagy?-tartótta meg a látszatott a férfi.
- Kikyo uram.-válaszolta a papnő.
- "A lány akit ötven éve csapdába csaltam és megöltem,hogy hogy él??"
Kikyo kiment ,látta itt már nem tud semmit tenni.Kis időn belül a küldönc beszélgetett Kikyo-val.
- Sajnálom,nem tudom meg gyógyitani.Elmehetek?-kérdezte Kikyo.
- Szóval itt hagyod cserben te is az urunkat.-sütötte le a fejét a küldönc-Sajnálom az urunk itt marasztal!
Felyezte be a maga részéről a beszélgetést a küldönc és az örségel bezáratta a papnőt.
Inuyasha-ék már a hegy teteje fele voltak.
- Mingyárt oda érünk ,de nincs jó érzésem.-mondta halkan Inuyasha,és ebben a pillanatban felértek.
- Itt kell bemeni.-mutatott a hegy belsejébe vezető bejáratra Miroku.
Ebben a pillanatban Sango összerogyot.Majdnem elesett de Kema megfogta épp.
- Sango még nincs egészen jól!-jelentette ki a lány.
- Lanyok ti maradjatok,ez csak egy szellem vadászat.-mondta Inuyasha és elindult.
- Shippo,te maradj a lányokal,te nem érzed ezt az ideg ölö füstöt.-szólt hátra Miroku és elindult Inuyasha-val.
A két fiú eltünt a barlang bejáratánál.
- Kagome itt a pillanat-mosolygot Sango.
Kagome és Kema egymásra nézett.
- Együtt jöttünk...-kezdte Kagome mosolyogva.
- ....Együtt megyünk.-fejezte be Kema mosolyogva.
- "Béke van újra köztük."-nézett a két lányra Sango.
A palotában Kikyo áll az ablak elött.
- "Mérges gőzt érzek"-gondolta és ekkor az ablakon a rácsokon átt bejöttek a lélekrabló szellemek.
Ezek a kicsi 'szörnyek'a rács elött lévő őrnek elvették a lelkét.Az őrnek hirtelen hófehér lett a szeme.
- Hoz nekem ijat és nyilakat!-parancsolta Kikyo majd elindult a mérges füst felé.
A barlangban Inuyasha és Miroku végre megláttak egy kis fényt,és arra kezdtek menni.Miroku viszont letérdelt,nem birta.
- Ne vacakolj Miroku azt mondtad birod.-fogta Inuyasha a barátját.
- Egy dolog mondani,de meg is kell csinálni-válaszolta Miroku ,majd elindultak tovább.
Nem sokára elérték a fényt.
- Nézd!-mutata Miroku az elötük lévő óriási gödöre mutatva.
- Ezek ,szörny maradványok.-jelentette ki szörnyülködve Inuyasha.
- De minek,-nézett Miroku,majd egy kicsit hátrébb mentek mert két szörny állt ki a maradványokból.
A két szörny nagysága majdnem belepte a hegység gödör részét.Röktön harcolni kezdtek.Egyik harapta a másik nyakát,az pedig letépte az ellenfele
karját.
- Ez olyan ,mint egy szörny küzdötér.-jelentete ki Miroku.
Ebben a pillanatban az erősebb szörny szét tépte ellenfelét.Hirtelen a testrészek egy darabja egybeolvadt a győztes szörnyel.
- Úgy tünik aki győz....-kezdte Miroku.
- ...Válogathat a testrészek közül.-fejezte Be Inuyasha.
- Azt mondtad kiengedsz ha legyőztem az összes ellenfelem-kiabálta a szörny.
- Észervesz minket.-aggodot Miroku.
- Vagy nem én vagyok az egyetlen??-nézett körül a szörny,de  nem kellet sokat várnia a válaszra.
- Majd harcolok veled!-huzta elő a Teszaiga-t Inuyasha és leugrott a 'csata mezőre'.
Kin a lányok egyre aggodtak a fiúk miatt.
- Rég elmentek-szólt figyelve a barlang bejáratát Kagome.
- Gyertek.-próbált felállni Sango,hogy bemebjenek ők is a barlangba.
- Sango,te nem birnád ki.-fogta le Kema a lányt.
- Meghalnál,föleg mert még nem gyógyultál meg.-szólt közbe Shippo.
- De Kema is megsebesült.-nézett Sango Kema-ra.
- Igen ,de neki nem olyan mélyek a sebei.-válaszolta Kagome és hátrébb mentek Sango-val,ámm ekkor megakadt Kema-nak és Kagome-nak valakin a szeme.
- Kikyo!-nézett farkas szemet úgymond Kema Kikyo-val.Kema látta az üreséget Kikyo szemében.
- Szóval Inuyasha bent van.-ment is tovább,hogy a szeme se rebbent.
- A papnő?!-nézett Sango lepödöten.
Kema felkapta az ijat és a nyilakat,majd ment Kikyo után.
- Kema,várj!-szólt Kagome,melyre Kema megállt.-Shippo vigyáz Sango-ra.
Kagome és Kema elkezdett rohani befele.
Kikyo már elörébb volt.Hirtelen kék fény vette körül.
- A lelkek fuladoznak.-motyogta és ment is tovább.
Miroku már kezdte érteni mi ezeknek a csatáknak az igazi lényege.
- "Varázslat ez csak azzal müködhet,remélem nincs igazam különben Inuyasha nagy veszélyben van."-gondolta Miroku,s ebben a pillanatban megjelent
mögötte Kikyo.A papnőből kitörtek a lelkek,melyeket elszivott a szörny,mint életerőt.
- Ne a lelkek,távoznak!-nézett le-Ah!-lehetett hallani és mintha eszméletétt vesztete volna leeset a csata mezőre.
- Kikyo,ne Kikyo!-vette észre Inuyasha az ujonan érkezőt.Figyelmét elvette a lány és a szörny hátra lökte.-Hiába sebesitem meg ha begyógyulnak a sebei.
Kagome és Kema gyorsan futottak,de Kirara hirtelen megállt.
- Mi a baly Kirara?-nézett hátra Kagome.
Kema odament Kirara-hoz és érezte egy másik ék kő szilánk jelenlétét.
- Sietnünk kell.-mondta.
A lányok épp jókor érkeztek meg Miroku mellé.
- Inuyasha,hogy van?-kérdezte Kema.
- Még birja,de másra koncetrál.-válaszolta a fiú.
- Kire,vagy mire?-nézett a fiúra Kagome.
- Kikyo-ra.-mutatott a lent eszméletlenül fekvő lányra Miroku.-Inuyasha,gyere nincs esélyed!
- Nem megyek meg kell mentenem Kikyo-t.!-halatszot a válasz,majd Inuyasha felnézett és látta a két lányt-"Kagome,Kema?!"
Kema nem várt leugrott Kikyo mellé.
- Kema hová mész?-ugrott volna a lány után barátnője,de Miroku megfogta Kagome kezét.
- Maradj!Kema is mingyárt jön!-jelentette ki-"Remélhetőleg."
- "Inuyasha nem bir harcolni,ha Kikyo-ra gondol."-ment a papnő mellé Kema-Magadnál vagy?
- Haggyj!-halatszott a válasz Kikyo-tól.
- Ne viselkedj igy,hisz Inuyasha az életét kockáztatja miattad!
- Ne fárasz!-állt fel Kikyo.
- A varázslat!Inuyasha ne öld meg!-halatszott fentről Miroku hangja.
- Most nem érek rá!-válaszolta Inuyasha és majdnem megölte a szörnyet,de egy nyilvesző eltalálta a kardot,majd arrol visza verődve felrepült az égbe.
Nagy fény lepte be a helyiséget,egy kis ideig.
- Kikyo?-csodálkozott Inuyasha.Majd a füst eltünt és nagy szél lepte be a helyiséget.
- "Nem birok sokáig kapaszkodni!"-gondolta Kagome,de azt vette hirtelen észre ,hogy Miroku megfogja .
Kema is megkapaszkodott,de neki Inuyasha segitett,hisz ő volt a közelben.
- Köszönöm.-hangzott Kema szava.
- Még ne köszönd.-fordult a lány fele Inuyasha.
- Kikyo?-nézett Kema az elötük nem mesze lévő ájult Kikyo-ra.
- Ő meg van!-mondta Inuyasha és a kezével eltakarta elölük a port,és maradványokat amik száltak felfelé.
Hirtelen,mint egy nagy csuszómászo rakodtak össze a szellemek maradványai és kirepült a hegységből.
Inuyasha és Kema pont ennek a csuszomászo hátán voltak,de hamarosan meglátták ki hivta a szellem maradványokat.
-Jólvan!-nézett körül Inuyasha-Naraku,értem.A múltkori nyiveszötök Kagome-val olyan súlyos sebet okozott Naraku-nak,hogy új testett kellet keresnie.
Inuyasha hirtelen megfogta Kema-t és leugrottak még éppen időben.
Kema nyakából kiesett az ék kő egy negyede nyakláncra fogva.Naraku új testett öltött a szelem darabokal és sokkal erősebb let.
Megpillantotta az ék követ,és már fel is vette a kezébe,mikor észrevette Kikyo testét maga melet.
- Inuyasha,nem sokon mulott,hogy a részem legyél!-mondta szánalmasan Naraku.Majd felvette ölbe Kikyo-t.-Szóval neki köszönhetem,hogy új testett kaptam.
- Ne merj hozzá érni!-kiáltotta Inuyasha.Naraku kezében tartotta Kikyo-t és az ék kő egy negydét is.
Inuyasha támadott,ám Naraku felszált az égbe.Kema elövett egy nyilat és meglötte Naraku kezében az ék követ.
- Megvan!-esett le az ék kő és elkapta a lány egy kis pamut kendőbe.- "Nem érhetek az ék köhőz."
- "Evitte,hogy merészelte!!"-ezek a gondolatok jártak Inuyasha fejében.
Inuyasha elmélyülten gondolkozott.
- Hogy jutunk vissza?-nézett a semiségbe a lány.
- Mász fel a hátamra,megoldom!
- Inuyasha,Kikyo az életétt kockáztatta érted.
- Aggodom érte,de ezt nem hiszem!-futott gyorsan Inuyasha.Mivel a füst felhök eltüntek,kivilágosodott mindenhol a környéken.
Naraku az égen szál ölében fogva Kikyo-t.
- "Nem menthete meg Inuyasha-t,különben nem ajánlota volna fel magát a megmentésemre."-gondolta Naraku,s nem vette észre ,hogy Kikyo kinyitotta a szemét.
Inuyasha és Kema hamar visszatértek a hegy bejáratához ahol már várták öket a többiek.
- Menjünk innen egy kedvesebb helyre.-javasolta Miroku.
Estére egy kis fogadóba értekahol külön szobát kaptak,a hold csak beragyogta az egészet.Inuyasha,Miroku és Shippo tábortüzet csinált mig a lányok és Kirara a füvön ültek.
Kema elövette a pamutott ami még mindig tartotta magában a ragyogo fényes ék kő egy negyedét.
- Még szerencse,hogy a másik negyede nálad van.-sóhajtott Kema.
Sango és Kagome egymásra néztek,majd elkezdtek nevetni.
- Gyertek,megcsináltuk!-szólt Shippo és mindenki elfoglalt egy kis heylet a tűz melett.Csak Inuyasha nézte az eget egy kicsit messzeb.
- Kema úgye tudod,hogy az ék kő darabod,most mindenél szenyezetebb!-szólt Miroku.
- Igen,de ez már az én felelőségem.-válaszolta a lány.
- Valamit kell vele csinálni,tömegével,fogja vonzani a szellemeket.-füzte hozzá Sango.
- Inuyasha pedig nincs olyan állapotban,hogy harcoljon.-fejezte be Kagome.
- Mire akartok kilyukadni??-nézett Kema Sango-ra,Miroku-ra és Kagome-ra.
- Mivel ez a te ék kő darabod,neked kéne megtisztitanod.-tért a fő okra Miroku.-Persze kockázata is van.
- Kockázat?-nyelt egyet a lány majd elövette a pamutott az ék kővel.-Miroku,ha nem sikerül életed végéig kárhoztatlak.-mondta Kema.
Kema nem várt hozzáért a szenyezet ék kő darabhoz,majd az ék kőben egy kis fény jelent meg majd eltünt.
- Na ?-néztek Kema-ra.
- Az ék kő darab megtisztitva,változás nuku.-sóhajtott fel örömében a lány.
Nem telt el kis idő mig el nem aludtak.Csak Inuyasha gondolkozott egy ideig,folyton egy dolog járt az eszében.
- "Inuyasha,Kikyo az életétt kockáztatta érted.+Aggodom érte,de ezt nem hiszem!=Mi igaz ebből?"-cikáztak egy idejig a gondolatok Inuyasha-ban,majd ő is elaludt.