. fejezet: Az első találkozás

Egy nő ment le a folyópartra. Addig akarta befejezni a mosást, amíg a fia alszik. Sose volt nyugta, ha a kisfiú ébren volt azért nem, mert a gyerek mindig tele volt energiával. Ha aludt azért nem, mert a házimunkával kellett foglalkoznia.

A kisfiú – anyja nagy örömére – egészen jól viselkedett másokkal szemben. Bár Izayoi nem gyakran vitte az emberek közé. A fia nem egy közönséges kisfiú volt. De kezdjük az elejéről…

Izayoi fiatal korában megismert egy fiút. Fura fiú volt, tulajdonképpen egy erős démon de nem sokat foglalkozott ezzel, hiszen a szerelem teljesen elvakította. Ahogy a fiút is. A fiú miután pár évig jártak megkérte a kezét és Izayoi boldogan igent mondott. Szerelmük gyümölcse lett az a kisfiú, aki most békésen aludt benn a házban.

Miután a gyermek megszületett boldogan éltek egy darabig, de nem sokkal később Izayoi haza akart térni, de szerelme nem akarta megengedni neki. A lány éjszaka kiszökött és hazalátogatott. Otthon szörnyű tény fogadta. Egyik éjszaka rátörtek a házra, megölték a bent alvó szüleit, minden vagyonukat elvitték, a házukat pedig felgyújtották…

Izayoi azonnal visszaindult. Mire a házhoz ért már messziről meghallotta az akkor fél éves kisfiú sírását. Beszaladt a házba. A kisfiú a feldúlt és kifosztott ház üres szobájának a padlóján hevert. Volt mellette egy levél is a szerelmétől:

Azóta 8 év telt el. Inuyasha apja ígéretéhez híven meglátogatta őket minden egyes évben, amikor a fiuk (Inuyasha) születésnapja volt. Inuyasha nem emberi léte egyedül a fülein látszódott. A feje tetején volt két kis "kutyafüle". Izayoi attól félt, hogy a fiú vadabb lesz, mint társai démoni léte miatt, de eddig az ellenkezője bizonyosodott be. Talán külseje miatt talán más miatt, a kisfiú nagyon visszahúzódó volt. Az asszony nem tudta, hogy amikor nincs a fia mellett a többiek kigúnyolják. Azért nem szeretett közéjük menni. Az asszony csak később jött rá, hogy bántották a fiát.

Inuyasha-t zavarta, hogy nem olyan, mint a többi gyerek a faluból. Azt se tudta megérteni miért félti az anyja minden apróságtól. Normális füleket akart, mint más gyerekek. Azt viszont szerette, hogy sokmindent megérzett. Fura szagokat. És kifejezetten jól hallott. Egyszer történt vele, hogy álmából felébredve embernek érezte magát, és ahogy megtapogatta a füleit nem voltak a fején. Azt hitte álmodik és vissza is aludt. Másnap elmesélte az anyukájának, de ő csak mosolygott rajta... Úgy gondolta élénk a fantáziája. Nem is sejtette, hogy éjjel tényleg ember lett a fia.

–Ki vagy, és mit akarsz tőlem!? – ahogy a nő hátrafordult szembetalálta magát egy fura fickóval. Nem, biztos, hogy nem ember volt. Fura fülei voltak, nem olyan mint Inuyasha-nak olyan mint Inuyasha apjának. De az ő szeme nem melegséget, hanem hideg ellenszenvet tükrözött.

Pár perc múlva a furcsa idegen kilépett a házból. Fújtatott a méregtől.

–Hol van a fiú? – kérdezte dühtől tajtékozva. Addigra a nő is felállt és leporolta magáról a koszt.

–Nem volt bent? – kérdezte. Kicsit megnyugodott a hírtől. Biztos meghallotta a kicsi, hogy valami baj van és elbújt valahova. De nem volt ilyen szerencséje. Az igaz, hogy Inuyasha elbújt, mert idegent érzett, de amint meghallotta az anyja hangját elő is szaladt rejtekhelyéről.

–Aha! Elő is bújt! – mondta gúnyosan a másik.

–Jól van! De miért jöttél elő? Ha egyszer ilyen jól elbújtál, hogy a csúnya bácsi nem talált meg!

–Ha! Szánalmas! – morgott a másik. – Ebből elég! – szólt kis idő múlva. – Magammal viszem a fiút, ha tetszik, ha nem!

–Mégis mi! Talán ember?! Nem! Akkor talán démon?! Hát az sem! Akkor mégis mit mondjak erre a félszerzetre! Ő csak egy KORCS!

–Akkor gyere és harcolj meg érte. – provokálta őt a démon.

Inuyasha kiugrott az anyja kezéből és már ugrott is a démonnak. Izayoi megpróbált utána kapni, de nem érte el. Túl gyors volt. Inuyasha nekiugrott a démon kezének és beleharapott. Az idegen mintha meg se érezte volna, erősen megfogta a kisfiút. Izayoi közelebb szaladt, de a démon ellökte.

–Köszönöm a szíves együttműködésedet. Remélem még találkozunk…

–Mert az apja egy hatalmas és erős démon. Ha megtudja mit tettél megkeres és megöl.

–Hahahaha! Mellesleg kérdezted a nevem. Akkor bemutatkozom, a nevem: Sesshoumaru. Inuyasha bátyja vagyok. Az apánk meghalt. Az volt az utolsó kérése, hogy vigyázzak erre a korcsra. Mostanáig elkergette a környékről a démonokat, de már nincs itt, hogy megvédjen titeket. Sajnos nem tagadhatom meg tőle ezt a kérést. Pedig hidd el, szívesen végeznék az öcsémmel. De sajna nem lehet. Bár csak a nagykorúságáig, vagyis amíg 16 éves lesz. Addig taníthatom! – panaszkodott. – Milyen megalázó… Na viszlát! – azzal eltűnt egy szempillantás alatt.